Minden gyerek várja a farsangot, amikor beöltözhet kedvenc mesefigurájának, szuperhősének, vagy éppen kedvenc állatkájának. A “mi időnkben” nem volt ilyen széles választéka a jelmezeknek, mindenki az otthon talált anyagokból, kellékekből próbálta előállítani gyermeke vágyát. Ilyenkor jöttek rá a szülők, hogy kreativitásuk határtalan, és végül megalkották csemetéjük álmát. A testvéremmel mi is mindig beöltöztünk, de volt, amikor a jelmez elég sem volt, még elő is adtunk hozzá valamit. Te minek öltöztél gyerekkorodban?
Ezen a képen a kisasszony és a bajszos katicabogár között látható a zenebohóc nővérem:
Itt kedvenc mesehősöm, Dr. Bubó bőrébe bújtam, barátnőmre maradt Ursula szerepe:
(az orvosi táska mellett a parázsló szivar is megvolt a szülői leleményességnek köszönhetően)
Tesóm és barátnője bolondoknak öltöztek: jól hozták a figurát, sokat gyakoroltak 🙂
Ez már az előadással párosult jelmez(féle): a kiskakas és a cicus. Ha jól emlékszem a Kiskakas és a gyémánt félkrajcárja címszerepében tetszelegtem 🙂
A kiskakas szereposztás úgy tűnik, öröklődik, elvégre nővérem is a címszerepet kapta pár évvel korábban 🙂
A vaku egy kissé elhomályosítja, de azért kivehető: a Macskák című színházi darabból adtunk elő egy részletet “sokak örömére”:
Biztosan mindenki számára egyértelmű az alakítás alapján: Szandi és a háttértáncosok. Felhívnám a figyelmet a látványos díszletre, ami az otthon első kezünkbe került esernyő volt:
A frasangi buli menete:
Amitől mindenkinek gyomorgörcse volt: fel kellett menni a színpadra, bemutatkozni és elmondani, hogy minek öltöztünk (ami persze mindig furcsa kérdés volt, elvégre számunkra teljesen egyértelmű volt a jelmez)
Amikor megvolt a jelmezzel kapcsolatos kikérdezés, majd az eredményhirdetés, jöhetett a buli!
Ha kifáradtál a táncnak nevezett ugrálásban, gyorsan bedobhattál egy zsíros kenyeret, aztán folytatódhatott a buli!
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Pink Zebra Facebook oldalához és iratkozz fel a Blogkövetésre a heti hírlevélért!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: