A viktoriánus korban, a 19. században meglehetősen furcsa szokások jöttek divatba.
Mivel nagy volt a csecsemőhalandóság és a felnőtt betegeket sem tudták jó eséllyel gyógyítani, halottaikat igyekeztek megörökíteni az utókor számára. Nem ritkán ez az élő családtagok kíséretében történt, mintha csak egy családi fotó erejéig álltak volna össze. Az elhunytat kisminkelték, beállították, némelyik képen első látásra ki sem derül, hogy nem a délutáni labdázás után ült a fotós elé a gyerek.
A kisfiú a képen halott. A szeme azért olyan furcsa, mert be van csukva és egy sminket látunk helyette. De a szülők arcát nézve is látható, hogy ez nem egy boldog családi kép.
A bal oldali kisgyerek az elhunyt. Itt is a szeme sminkelve van, mintha nyitva lenne és a kezén is látszik egy kis kötél, amellyel imitálják, mintha saját maga tartaná. A jobb oldalán levő kisfiú viszont él és látszik, hogy eléggé meg van rémülve ettől a szituációtól.
Ezek a képen látszik, hogy mennyi energiát fektettek be egy halott élőként bemutatásába. Az alak mögött egy állvány látható, amely egyenesen tartja, a székre rakott kézfej is egy természetes mozdulat lenne – ha élne.
Az anyja ölébe hajtó fejű kisgyerek egyértelműen nem él. De nem csak ő. A balra álló gyerek mögött látható az őt tartó állvány …
Első látásra itt talán meg sem lehet mondani, hogy valami nem stimmel, de egyik kislány sem él, a mögöttük levő állvány elárulja.
A kép nagy szeretetről árulkodik. Talán ez lehet az egyetlen “közös” képük. A feleség elhunyt, de a férje még így öleli. Megható és egyben bizarr is.
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Pink Zebra Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre!
Forrás: http://www.viralated.com/12-vintage-victorian-postmortem-photos/1/
