Gyerekkoromban rettegtem a fogorvostól, akinek a vezetékneve ráadásul Sárkány volt, így duplán ijesztő volt. Akkoriban még teljesen más technikával dolgoztak, emlékszem még egy piros kis Lidocain-sprayre, amiből jelzésértékűen fújtak egy leheletnyit a számba, majd azzal az erővel el is kezdődött a kínzás. A kezelés minden mozzanatát éreztem, mert az érzéstelenítőnek nevezett spray annyit ért, mint halottnak a csók. Persze mire bejutottam a dokihoz, már túl voltam több idegösszeomláson a bentről kiszűrődő artikulálatlan üvöltéssel vegyült sírás hallatán. Az orvos nagyon kedves volt mindig, de ezt csak utólag tudom belátni, akkor egy kegyetlen szadistaként gondoltam rá, aki válogatott eszközökkel akar kínozni. Nagyon hálás vagyok az orvostudománynak, hogy ilyen sokat tudott fejlődni, ma már szinte pihenés egy fél órát ülni a fogorvosi székben, miközben nem érzek semmit. Sőt az injekció előtti epres érzéstelenítő nélkül – ami által még a tűszúrás sem fáj – nem is vagyok hajlandó tárgyalni a fogaim állapotáról. Ez van most, de mi volt régen?
Páciens “lebilincselő” marasztalása a kezelés folytatása érdekében:
A fogorvosi kezelő így nézett ki:
Rémisztő ezekre a fogászati eszközökre ránézni is:
A fogfúrás így történt:
A rögzítés kissé komplikált volt:
Egyedi megoldások fogmegtartásra:
Iskolafogászat:
Habár nem voltak túl népszerűek a fogorvosok, mégis volt, aki már gyerekként erre készült:
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Pink Zebra Facebook oldalához és iratkozz fel a blogkövetésre a heti hírlevélért, ne maradj le semmiről!
Forrás: http://www.democraticunderground.com/1229189, https://hu.pinterest.com/pin/447967494158343275/, http://a-t-o-m-i-c.tumblr.com/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: