Így nyaraltunk a Balatonon a 80-as években

“Nekem a Balaton a riviéra” – hangzik az unalomig ismételt slágerben.

És tényleg az volt! Gyerekként is imádtunk a Balcsira járni. Mi szerencsések voltunk, ugyanis nagyszüleimnek Lellén a part közelében volt/van nyaralójuk, így mi ott töltöttünk sok időt. De általános iskolás korunkban megismerhettük a balatoni (úttörő)táborok hangulatát is.

Szerintem mindenkit elfog egy különleges érzés, amikor odafele utazva először meglátja a tavat vagy amikor először kimegy a partra, látja a jellegzetes parti köveket és kékre mázolt lejáró lépcsőket. Szeretünk, Balaton!

De hogyan nyaraltunk ott régen?

Fogtunk és telepakoltunk jó pár bőröndöt. A végén valaki jó volt, ha ráült, hogy le lehessen zárni.

Elballagtunk a távolsági buszhoz …

… vagy ki a Délibe …

de ha szerencsések voltunk, akkor bepattantunk a Zsiguliba vagy a Skodába (aminek a hűtővize felforrt már az érdi lejtőnél).

Hosszú zötykölődés után végre megpillantottuk A VIZET!

Majd még egy kis utazás és megérkeztünk a nyaralóhoz… (Azt hiszem, eléggé standard volt a “vizes-témájú” kerítés- vagy ablakrács.)

… vagy a hotelhez (megjegyzem, én még mindig járok ide, salsatáborba 😀 viszont a régi időkben kimaradt)

… vagy a kempingbe. Gyors(?) sátorállítás …

… és rögtön felkaptuk a fürdőruhát …

… a Massipunkt papucsot …

… hónunk alá csaptuk az úszógumit …

… a gumimatracot …

… hozzá a pumpát …

… a gumicsónakot …

… a naptejet …

… a törölközőt …

… a hűtőtáskát …

… benne sörrel …

… és a magyar Bigmekkel, a rántott húsos szendviccsel …

… útközben még gurítottunk ezek mellett egy melone-t is …

Nézd meg, miket ettünk a 80-as években!

… és irány a part!

A víz gyerekként sosem volt túl hideg, úgy kellett kiparancsolni minket, mert állítólag már lilult a szánk.

A felnőttek addig a büfében múlatták az időt.

Nem volt elég a fürdés, ki kellett próbálni a vízibiciklit is.

Egyik nap áthajóztunk a túlpartra.

Vagy a játszótéren mérleghintáztunk …

… vagy a fürdőruha (és a fenekünk) kopásállóságát teszteltük a betoncsúszdán.

A homokozóban is sok időt töltöttünk.

Nézd meg, mikkel játszottunk a 80-as években!

Ha pedig rossz volt az idő, a tv előtt ragadtunk (mivel a régi tv volt a nyaralóban, egy percet kellet várni, hogy legyen kép is, ne csak hang).

Amikor már nagyobbak voltunk, felszállhattunk a diszkóhajóra!

Az otthonmaradottaknak képeslapot küldtünk (standard szöveg: “Üdvözletünket küldjük a Balatonról. Az idő jó, csak a kaja sz@r.” Szóljon, aki mást írt, persze a kajás megjegyzés a táborok esetében volt érvényes.)

Majd pedig hasznavehetetlen szuvenírekkel és sok-sok emlékkel, élménnyel tértünk haza.