![munkatarsaim.hu]()
Ha munkahelyet vált az ember, ezernyi kérdés merül fel benne, nagy a bizonytalanság, hogy jó lesz-e, jobb lesz-e, mint a mostani, megéri-e váltani. A bizonytalanságot fokozza az is, hogy munkavállalóként azzal sem vagyunk tisztában, hogy vajon mi meg fogunk-e felelni az adott pozíciónak, a munkahelyi kollektívának vagy akár csak egyszerűen szimpatikusan leszünk-e a főnökünknek (amin, mint tudjuk, elég sok minden múlik).
Eddig 4 munkahelyem volt. Kettőnél csak hónapokat, kettőnél viszont 6 és (eddig) 9 évet töltöttem. Mivel egyik sem volt nagyon nagy cég, sok mindent nem is tudtam róluk, a pozíciókról meg aztán végképp nem. Mondjuk az első három munkahely még a pattintott kőkorszakban volt :), amikor az internet nem igazán volt jellemző, onnan nem tudtam még alapvető információkat sem beszerezni. Most már az lenne az első, hogy “megguglizom” és szétnézek az ismerősök között, hogy van-e olyan, aki ott dolgozik vagy dolgozott.
Mert az ember egyrészt kíváncsi, másrészt bizonytalan.
Egy álláshirdetésből általában nem derül ki sok minden, a cég honlapjáról már kicsit több, de az ott dolgozók véleményéből már egész sok mindent le lehet szűrni. Persze az interjúkon feltehetjük a kérdéseinket, de szinte minden cégnél vannak olyan momentumok, amelyekre nem is gondolunk, hogy létezhet, az ott dolgozóknak meg természetes és meg sem említik. És szerintem olyanok is vannak, amiket direkt nem említenek felvételkor… Bizonytalanok vagyunk, ha a kért fizetés kerül szóba, főleg, ha sürgős az új állás, megfeleljen az igényeinknek (sőt, inkább kicsit több legyen), de mégse ez legyen a gátja a felvételünknek vagy ami talán rosszabbul esik, hogy utólag derül ki, sokkal kevesebb pénzért dolgozunk, mint kollegáink. Ha már megegyeztünk és jön az első nap, bizonytalanok vagyunk, mik a szokások mondjuk öltözködés terén (vagy ez lehet, hogy csak női probléma? :)), hogy mennyire pörgős a munka, milyen a munkamorál, mi az, amire esetleg figyelni kell, mert az újdonsült főnök “heppje”. És nyilván a legjobb arcunkat akarjuk mutatni, meg is akarunk felelni és ha nekünk is megfelelő, akkor hosszútávra szeretnénk berendezkedni a munkahelyen.
![badge]()
https://www.munkatarsaim.hu/badge
A négy munkahelyem egyikére egy sikertelen kis kitérő után visszamentem dolgozni. Ez volt a legnyugodtabb kezdésem “új” munkahelyen, mert bár a pozíció új volt, minden mást ismertem. Ismertem a főnököket, a munkatársakat, a helyszínt, a szokásos munkaidőt, nagyjából a leendő munkáról is volt elképzelésem, és mivel ők is ismertek engem, mindenki tudta, hogy mire számíthat. Ez azért is különösen megnyugtató volt, mert a közbeeső munkahelyről a próbaidő 3 hónapjának az utolsó órájában küldtek el, mindenféle indoklás nélkül. (Egyébként közben én is úgy gondoltam, hogy az a fajta munka nem is nekem való.) Ha ilyen nyugodt érzésekkel indulna mindenki az első munkanapján, az a munkáltató és a munkavállaló számára sokkal kellemesebb lenne.
Napjainkban egyre jobban terjed a termékek, szolgáltatások közösségi értékelése. Ha veszünk egy műszaki cikket, szinte biztos, hogy elolvasunk róla egy-két tesztelős cikket, megoszthatjuk lakásunkat, autónkat, melyre aztán a korábbi látogatónk, utasaink visszajelzése alapján jönnek vagy éppen nem jönnek az új “ügyfelek”. Ugyanez nagyon jól működhet a munkahelyek esetében is. Ha elegendően használják, akkkor a leendő munkavállalók megtalálhatják a vágyott információkat, az ott dolgozók közölhetik elégedetlenségüket vagy éppen elégedettségüket, a cégek pedig – ha okosan csinálják – a visszajelzések alapján megpróbálnak jobbá válni, ezáltal javítva az ilyenfajta PR-jukat is.
Én támogatom ezt a fajta kezdeményezést, hiszen mindenki jól jár vele.
